A Fürkész első végzősei, nem meglepő módon a mostani nyolcadik osztály tagjaival beszélgettünk és az ő aranyköpéseikből, legjobb válaszaiból válogattunk.

Nézzük a tényeket. Kezdetben, az iskola alapításakor tizenegyen voltak. Ábel, Samu, Zsombor és Sári később csatlakozott hozzájuk. 

A kérdésre, hogy miben volt más az előző iskolájuk, talán Balázs válasza a legkifejezőbb.

- Én Waldorfba jártam, ahol sokkal jobban korlátoztak bennünket, például nem vihettünk édességet uzsonnára, meg volt szabva, hogy otthon mennyit tévézhetünk és okostelefont egyáltalán nem vihettünk a suliba. A Fürkész viszont felnyitotta a szememet és rájöttem, hogy mennyi minden érdekes dolog van az életben. Nagyon sok dologban kipróbálhattam magam, például a kedvenc hobbim lett regényírás. 

A kérdésre, hogy mi volt a kedvenc helyük a suliban, a fiúk többségben azt válaszolták, hogy a kukák melletti terület, a fiú wc, valamint a tesi öltöző. De a nyolcadikos osztálytermüket is nagyon megszerették, ezt sokan kiemelték

Milyen volt ez a tanév?

A legtöbben azt válaszolták, hogy nagyon gyorsan eltelt. Főleg azért, mert a felvételire készülve szinte száguldott az idő. Ebből adódóan fárasztó volt, de a többség ezzel együtt élvezte, főleg, hogy végül szinte kivétel nélkül mindenkit oda vettek föl, ahová menni szeretett volna.

A kedvenc tantárgyak között az angolt, a matekot, a törit, a biológiát, földrajzot, éneket, magyart, tesit, informatika, vizuális kultúra órát is említették. Összességében elmondható, hogy olyan tárgy nem volt, amit néhányan ne kedveltek volna.

Mit szerettél a legjobban a Fürkészben?

Sokan említették a Fürkész péntekek projektjeit. Továbbá egybehangzóan állították, hogy a kedves, figyelmes légkört nagyra tartották, a tanárok nyitottságát pedig nagyon értékelték. A szabadabb légkör miatt kedvencük volt és természetesen a szünetek sem maradhattak ki a sorból. 

Min változtattál volna, ha lett volna módod rá?

Szinte kivétel nélkül azt említették, hogy túl hosszúak voltak az óraközi szünetek, ezeken rövidítettek volna, hogy hamarabb haza tudjanak menni. Az iskolagyűléssel kapcsoolatban azt mondták, hogy mivel nagyon ritkán volt szó őket érintő problémákról, számukra ez érdektelen volt.

Végül az iskolai csínytevések kerültek sorra, természetesen nem maradhatott ki  a felsorolásból az osztálytárs wc-be zárása, az osztálykirándulás során éjnek évadján felkekelő és édességet faló gyerek, a Velencei-tóba eső lány, akit, mint egy iszapba ragadt sellőt húztak ki a többiek, de a srácok az angol órán a szekrénybe csempészett tévét és az azon nézett világbajnoki focimeccset is a felejthetetlen kalandok közé sorolták. 

Milyen érzés, hogy így a végén mindenki veletek foglalkozik?

Tényleg mi vagyunk a középpontban. Van az a mondás, hogy mindenkinek jár 15 perc hírnév. A mi 15 percünk most van és az nagyon jó érzés.