Utoljára augusztus végén számolt be az Európai Űrügynökség arról, hogy egy űrszemét egy másik törmelékdarabnak ütközött a Föld felszíne felett nagyjából 160 és 2000 km közötti magasságban lévő pályán, ami egyre zsúfoltabbá válik. Ebben a magasságban aktív és már nem működő műholdak vannak, előbbiek a kommunikációtól kezdve a földmegfigyelésen át a katonai felderítésig számos szolgáltatást nyújtanak. A területet számítógépes hardverek, különböző rakétaalkatrészek és a múltbeli ütközésekből származó veszélyes törmelékek lepték el. A Világgazdasági Fórum becslése szerint több mint 25 000 darab 10 centiméternél nagyobb űrszemét lebeg alacsony Föld körüli pályán. E zsúfoltság miatt a műholdak évente több száz manővert hajtanak végre, hogy elkerüljék az ütközést különféle űrszemét darabokkal. 

Persze történtek előrelépések, az elmúlt évben az Egyesült Államok és Európa is új szabályokat fogadott el, vagy bejelentette, hogy az alacsony Föld körüli pályán lévő, már nem működő műholdak vagy más űreszközök időben történő eltávolítására vonatkozó szabályozást kíván létrehozni. Az állami és a magánszektor számos kezdeményezése is az űrszemét eltávolítására szolgáló újszerű módszerek kifejlesztésére összpontosít, beleértve a robotkarokat, óriási hálókat, földi és űrbázisú lézereket, valamint kézi űrhajóvontatókat, amelyek célja az űrszemét megsemmisítése vagy a Föld körüli pályáról a Föld felszínére való kihúzása. E technológiák közül azonban több olyan is van, amely más országok törvényes műholdjainak célba vételére is alkalmas. 

És mivel például az Egyesült Államok és Kína is nagy teljesítményű robotkarokkal ellátott műholdakat fejleszt, ezek az eszközök kettős funkciót töltenek be: jóindulatúan és rosszindulatúan is képesek a Föld körül keringő objektumokat a pályáról vagy a légkörbe húzni. Emiatt egyes kormányoknak az űrszemét eltávolítására vonatkozó törekvéseit más kormányok gyanakvással fogadták és fenyegetésnek tekintették. Ezek a lappangó feszültségek viszont aláásták az űrszemét eltávolítására irányuló közös kezdeményezéseket, különösen az Egyesült Államok és Kína közötti együttműködést.

A kínai és az orosz tisztviselők nyilatkozatai máris megmutatták, hogy kormányaik bizalmatlanok az űrszemét problémájának enyhítésére irányuló nyugati kísérletekkel szemben; Az Egyesült Államok pedig fokozta a műholdak katonai célú telepítését. Ezen túlmenően az amerikai hírszerző ügynökségek kiszivárgott jelentései folyamatos bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az olyan országok, mint Kína, aktívan fejlesztik az amerikai műholdak célba vételére szolgáló képességeket háborús helyzetben. A kínai kormány jelezte azt a szándékát is, hogy olyan műholdrendszert épít, amely a nyugati rendszerekkel vetekszik. Ez további zsúfoltságot vetít előre a földfelszín közeli űrben.