A huszadik század közepéig a divatipar szezonálisan működött az évszakoknak megfelelően. Ezzel szemben manapság a fast fashion márkák átlagosan heti egy új kollekciót termelnek ki. Rohamos tempóban újul meg a ruházati boltok kínálata. Ez arra készteti a fogyasztókat, hogy állandóan készek legyenek az újabb és újabb termékek befogadására és értékelésére. Nincs is igazi lehetőség az elhatárolódásra egy olyan társadalomban, ahol a médiaeszközeink elhalmoznak hirdetésekkel, ahol a mértéktelen fogyasztás már kényszer – ám mégis szabad választásnak éljük ezt meg.

Mit jelent a „fast fashion”?

A ruhavásárlás egykor eseménynek számított. A fogyasztók megtakarítottak, hogy új ruhákat tudjanak venni az év bizonyos időszakaiban. Ez azonban a 21. század második felében megváltozott: a vásárlás a szórakozás egyik formája lett, és egyéb fogyasztói termékek mellett megnőtt a ruházatra fordított kiadás is. Az olcsó, divatos, tömeggyártott termékek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy megfizethető áron jussanak hozzá a legújabb ruhadarabokhoz, ezzel elérve, hogy a „jólöltözöttség” már ne csak a magas jövedelműek előjoga legyen.

A fast fashion olyan ruhatervekre utal, amelyek gyorsan eljutnak a boltokba, hogy kihasználják az aktuális trendeket. A fast fashion célja, hogy gyorsan költséghatékony ruházati cikkeket állítson elő, válaszul a sebesen változó fogyasztói igényekre vagy éppen azok befolyásolására. Ezek az olcsón elkészített, divatos ruhadarabok viszont káros hatással vannak a környezetre, a ruházati dolgozókra, az állatokra és végső soron a fogyasztók pénztárcájára – nézzük, hogy pontosan miért: világszerte évente körülbelül 92 millió tonna textilhulladék keletkezik, és másodpercenként egy ruhákkal teli kamionnak megfelelő mennyiség kerül a szemétlerakókba. 2030-ra az évente kidobott textíliák összsúlya valószínűleg meg fogja haladni a 134 millió tonnát,  ez 134 000 000 000 kg!

A divatiparnak nemcsak a hulladéktermelő hatása jelentős, hanem a légkörszennyezése is: ez az ágazat felel ugyanis az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2-8 százalékáért, a textilgyártás pedig önmagában évente 1,2 milliárd tonna üvegházhatású gázt bocsát ki a légkörbe. Emellett a ruhák előállításához hatalmas mennyiségű vízre van szükség: a földön keletkező szennyvíz 20 százalékáért a divatipar tehető felelőssé.

Ugyanakkor több ruhát vásárolunk, mint valaha: az átlagos fogyasztó most 60 százalékkal több ruhát vásárol, mint 15 évvel ezelőtt. Világszerte évente körülbelül 56 millió tonna ruhát vásárolunk, és ez a szám 2030-ra várhatóan 102 millió tonnára fog emelkedni. A gyorsan változó divatból következik a fogyasztók öltözködésének gyakori megváltozása, ami lehetőséget ad a ruhagyártóknak, hogy olcsó anyagokat használjanak, ezzel lerövidítve a ruhák élettartamát. Iparági adatok szerint a modern ruhák élettartama 2-10 év, míg a fehérneműk és pólók esetében ez mindössze 1-2 év.

Hogyan károsítja a divatipar a munkavállalókat?

A fast fashion a környezeti hatások mellett az emberekre is negatív hatással van. A dolgozók rendszerint alulfizetettek és ki vannak téve a folyamat során használt káros vegyi anyagoknak. De nem csak a munkásokat érinti ez a probléma, ugyanis az ilyen módon készült ruhák viselése – azáltal, hogy érintkezik a bőrünkkel – veszélyes lehet az egészségünkre is.

A textilfestés is veszélyes lehet, mivel a festékekből származó kezeletlen szennyvizet gyakran a helyi rendszerekbe engedik, mérgező anyagokat bocsátva így ki, amelyek a környékbeli lakosok mellett az élővilágra is káros hatással lehetnek.

A ruházati munkások egészsége tehát állandó veszélyben van a vegyi anyagok miatt. Emellé pedig a hosszú munkaidő, az alacsony bérek és sokszor jogszerűtlen, kényszerítő munkakörülmények társulnak. Fontos azt is megérteni, hogy ezeket a munkahelyeket nem olyan egyszerű a dolgozóknak otthagynia, legtöbbször ugyanis kevés egyéb lehetőségük adódik a megélhetésre.

A bangladesi ruhaiparban dolgozók rossz munkakörülményeire a 2013. április 24-én történtek ébresztették rá a világot: összeomlott a Rana Plaza épülete, ahol 1132 ember vesztette életét, és több mint 2500-an megsérültek. Nem ez volt az első és sajnos nem is az utolsó ehhez hasonló eset, ugyanis a gyárak többsége nem felel meg az építési és kivitelezési jogszabályok által előírt szabványoknak. Ennek eredményeként gyakoriak a tűz és az épületek összeomlása miatti halálesetek.

Az ismert fast fashion márkák mellett érdemes megemlíteni egy viszonylag újabb céget, az interneten az utóbbi időkben szélsebesen végigsöprő „ultra fast fashion” óriást, a 2022-es év legnépszerűbb divatmárkáját: a Sheint. A Shein volt a legtöbbet keresett ruházati márka a Google keresőmotorjában tavaly 113 országban, jelentős különbséggel megelőzve a többi ruházati óriást, például a Nike-t és az Adidast.

A divatóriás gyári munkásairól kiderült, hogy fejenként napi 500 terméket készítenek, darabonként nagyjából 7 Ft-ért. Ahogyan ez a többi fast fashion márkánál is jellemző, itt sem érvényesülnek az alapvető munkajogok: egyes alkalmazottak 75 órás heteket dolgoznak, és csak két-három nap szabadnapot vehetnek ki havonta.

Hogyan kerüljük el a fast fashiont?

Egy olyan gazdaságban, amely az olcsó és környezetszennyező termékekre épül, nehéz teljesen elkerülni a fast fashion cégek által gyártott termékeket, és minden döntésünket fenntartható módon meghozni – azonban nem teljesen lehetetlen küldetés. Az egyik kritikus kérdés a fogyasztás és az ár: sokan nem engedhetik meg maguknak azokat a csúcskategóriás termékeket, amiket a fast fashion utánoz, de a legújabb trendeket szeretnék követni.

A fogyasztói késztetések elleni küzdelem mellett van néhány lépés, ami segíthet a hatalmas mértékű vásárlások hatásának csökkentésében: vizsgáld meg a neked tetsző márkákat abból a szempontból, hogy fenntartható folyamatokat és tisztességes munkamódszert alkalmaznak-e. Az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb módja a döntéshozatalnak az, ha használt ruhákat árusító üzletekben vásárolsz: ez segít csökkenteni a ruhahulladék mennyiségét, meghosszabbítja használatukat, és nem támogatja közvetlenül a fast fashion cégek rossz gyakorlatait.

Ami a legnyilvánvalóbb a fast fashion kapcsán, az az, hogy a divatipar egészének rendkívül nagy szerepe van az emberek sokszor jogszerűtlen munkakörülményeinek fenntartásában és a környezet károsításában. A társadalomban kialakult fogyasztói szokások megnehezíthetik a fast fashion kizárását, de léteznek jobb lehetőségek is.

A társadalmi és környezetvédelmi felelősséget vállaló márkák előnyben részesítésével és a használt ruhák vásárlásával a szavazatunkat az helyes erkölcsi gyakorlatok mellett tesszük le, kiállva az elszámoltathatóság mellett – az emberi jogokért és a fenntartható környezetért.